Hány nő fejében fordult már meg a gondolat egy heves párkapcsolati vita után, vagy egy nehéz élethelyzetben, mikor gyengének, sérülékenynek érezte magát ezért több megértésre vágyott mégis, párja teljes értetlenségét, érdektelenségét tapasztalta, hogy de jó lenne néha férfi aggyal gondolkodni, kommunikálni egy helyzetben. Mennyivel higgadtabban, hatékonyabban tudná az érdekeit érvényesíteni vagy a másik ilyen-olyan-semmilyen reakcióit kezelni. És persze ennek fordítottja is megesik, amikor a férfi érzi azt, hogy adott helyzetben némiképp több empátiát illene tanúsítania és a dühből kimondott, egyszavas válaszok vagy bajusz alatti motyogások esetleg hosszú hallgatások helyett mennyivel célravezetőbb lenne a mondandóját jobban kifejtve, becsomagolva oldani a feszültséget és használható visszajelzést adnia a partnere számára, amivel ráadásul, hosszútávon mindketten jobban járnának.
Ez van, mit van mit tenni, ilyenek vagyunk, nyugtatjuk magunkat ilyenkor.
Sztereotípiák, vágják rá néhányan csípőből. A hol locsifecsi, hol balhés, hisztis nő és az igen/nem/semmisemtörtént/holasöröm férfi? Igenis vannak kommunikatív férfiak, akik tudnak és mernek is, ráadásul észérvek mentén a párjukkal vitatkozni. Míg a másik oldal is bővelkedik olyan komoly, megfontolt nőkben, akik keveset szólnak, ellenben minden szavuknak súlya van.
És valóban, de nem ők a többség és nem róluk beszélünk, hanem azokról, akiknek ezzel úgy általában talán nincs is semmi bajuk - szemben a párjukkal - de néha úgy érzik hatékonyabbá, sikeresebbé tehetné a kommunikációjukat, ezáltal őket magukat, ha adott helyzetben mindezt ügyesebben, tudatosabban csinálnák.
Hány ígéretesen induló, de csúfos véget érő párkapcsolat szereplői gondoltak már úgy vissza a közös éveikre, hogy bár többet és főleg jobban kommunikáltunk volna, talán még ma is boldogok lehetnénk.
Ez a dolog arról is szól (sőt!), hogy a folyamatos és minőségi kommunikáció hiánya, a párunktól és párunkról kapott információk hiányát fogja eredményezni és akiről kevés az információnk, arról egyre kevesebbet tudunk, azt egyre kevésbé ismerjük. Nem tudjuk mi van vele, mi foglalkoztatja, mi bántja, mik a félelmei, ahogyan azt sem minek örül, mitől boldog. Arról nem beszélve, hogy ez közvetlen és persze negatív hatással van a párunkkal töltött intim együttlétek számára és minőségére is. És ez csak fokozza kapcsolatunk spiráljának fordított irányú pörgését. Rohamosan távolodunk egymástól. Banális, de innen egyenes út vezet az évente ismétlődő, egyforma ajándékok korszakhoz (kezdjünk félni!). Mari 5. éve megkapja a szokásos Bvlgari kölnit - 1. "Mert azt szereti" 2. "Mert úgyis venne magának" -, Gyuszi meg a kockás inget, mert úgyis kikopott már a tavalyi, pedig a - kertben, műhelyben - mindig azt hordja. Nos, idáig egyetlen párnak sem lenne szabad eljutnia, mert ez egy kapcsolat temetője. Totális érdektelenség és nihil.
Hogyan kezdjünk hozzá? Alapfokú tréningek 0. pontja: nyitott kérdésekkel operálj, amelyeket nem lehet igen-nemes válaszokkal elütni. Kérdezzünk, érdeklődjünk. Fontos, hogy fokozatosan és jól időzítve! Ne ajtóstul rontsunk a házba, mert akkor a várttal ellenkező hatást fogunk kiváltani. És a folyamat során magunkat is mértékkel adagoljunk. Ez egy építkezés, a kettőnk közötti érdemi és minőségi kommunikáció felépítése. Halkan teszem hozzá, hogy tudatosan nem az újjáépítés szót használtam, mert a hozzám járó pároktól szerzett szomorú tapasztalatom az, hogy a párok egy jelentős részénél ez sajnos sosem létezett. Nincsenek korábbi fogódzóik, szinte az egészet a nulláról kell felépíteniük.
De ne feledjük, a párkapcsolati kommunikáció nem pusztán abból áll, hogy a mindennapok során sokszor - az esetek jó részében felszínesen, kötelességből - beszélgetést kezdeményezzünk a párunkkal. Sokkal inkább, hogy belső szükségletből, valós(!) érdeklődéssel, érzelmi töltettel, kölcsönösen tegyük ezt! Ez jusson eszünkbe, ha mobilt nyomkorászunk, újságot lapozgatunk vagy a TV-t bámuljuk a vacsora asztalnál a párunk válla felett, ahelyett, hogy legalább arra a fél órára csak rá(nk) figyelnénk. Apropó, akik régóta nem próbálták, azok tegyék meg, csak a kísérlet kedvéért! Szervezzenek együtt egy "Vacsorázás kettesben" programot! (A romantikus jelzőt ezúttal szándékosan hagytam el, mert - a párkapcsolat ezen szakaszában - ezzel külön terhet, elvárást ne tegyenek magukra és a párjukra! A cél, első körben legyen egy szabad, kötetlen este megteremtése és eltöltése.) Ne munkából - késve - feszülten beesve, hanem szabadnapra időzítve. Vacsora előtt fürdés, szolid smink. Tiszteljék meg egymást ezzel is, adják meg a módját! A kopott otthoni mackó-kinyúlt póló helyett húzzanak laza inget/blúzt, farmert. Semmi szükség 5 fogásra, spéci menüre. Elég egy fogás, mert ezúttal az étel eszköz nem cél. Gyújtsanak egy gyertyát, bontsanak ki egy üveg bort (egy másodikat meg tegyenek be hűtőbe a "sose lehessen tudni" esetére...) TV szigorúan kikapcsolva(!). Készüljenek témákkal és a legfontosabb, legyenek kíváncsiak egymásra! Semmi mást sem kell tenni. A többi jönni fog magától. Ráfeszülni nem szabad. Ez nem egy randi egy idegennel, ahol kimondva-kimondatlanul is, de valamilyen szinten biztosan szerepet játszunk. Most csak vacsizunk, dumálunk a párunkkal, aki előtt magunkat adhatjuk. Kérdezzünk, sztorizzunk, vicceskedjünk, nevessünk jókat.....pont, mint régen.
Ha szívesen beszélgetnél velem erről, vagy bármi másról ami foglalkoztat, vedd fel velem a kapcsolatot és egyeztessünk időpontot az elérhetőségeimen!
Kele András
+36 20 943 3634
info@keleandras.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése